A karantén és otthoni munka egymással rokon fogalmak lettek, ha egymás mellett nehezen is férnek meg. Legalábbis folyamatosan úgy dolgozom, mint az a külpolitikai szakértő, akinek az élő bejelentkezése alkalmával a gyerekei benyitottak a szobába és a felesége pedig tengerész gyalogosokat is megszégyenítő professzionalitással menekítette ki a dedeket.

Az egyik ilyen munkanapom alkalmával nyitott be a nagyobbik lányom és kért arra, hogy írjak egy bejegyzést az állatokról és a környezetvédelemről. Mert azzal lehet tenni a vörös kódos állatokért, ha védjük a természetet!

Nem tudom, hogy egyszer az emberiség is vörös kódot kap-e? De sok olyan egyéb emberi tulajdonság van, aminek vörös kódot adhatnánk: odafigyelés, türelem, megértés, önmagunkkal szembeni empátia.

Most olyan lett számomra ez a bejegyzés, mint amikor Lenke néni a Szomszédok végcímekor kiáll a kamera elé és elsírja elsorolja az adott rész mondanivalóját, vagy éppen a rendezőjét, sajátját, mindkettejükét.

Hogy nézne ki az én vörös kódom most?

Barátok, emberi kapcsolatok, sport, természetjárás, szabadság.