A-S-D-F [szünet] J-K-L-É - hangzott a csinos zászlós nő szájából a gépírás órán, amire 25 írógép ütemes kattogással válaszolt, ahogyan Gál István pályamunkások filmjében is zenét idéz elő a kalapálás és a csend váltakozása.

Ülök a számítógép előtt és jegyzetelek... kézzel. Pedig két évig tanultam gépírni. Sokat dolgoztam azért, hogy vakon tudjak gépírni, és mégis sokszor kézzel írok.
Mindeközben még azt is tudom, hogy mára már géppel gyorsabban is írok, mint kézzel.
Akkor mégis miért írok kézzel?

Ahogyan egy hatalmas szobrot is először kisplasztikában készítenek el. Ahogyan a nagy műveknek is szükségük van egy kis gipszre, hogy megszülethessenek valamilyen nemesebb, erősebb és ércnél maradandóbb formában, úgy van szükségük a fontos és nagy gondolatainknak is arra, hogy legyenek mintáik, legyenek kis lenyomataik, mielőtt nagy és erős formájukban újra tudjuk teremteni azokat.