Először csak egy ártatlan takarításnak indult...

aztán eszembe jutott, hogy miért is ne forgathatnánk fel a lakást, hiszen egyrészt úgysem érkezik senki hozzánk és mikor, ha nem most? Szóval a gyerekeket megkérdeztem, hogyan szeretnék átrendezni a szobájukat.

Teljesen értelmetlen módon, három részre osztották a rendelkezésre álló területet és gyakorlatilag egy irigylésre méltó bútor boltot rendeztek be maguknak. Annyira értelmetlennek tűnt, mint ahogyan az  is lett, de már az álmodozáskort tudtam, hogy éppen ezért fogjuk megvalósítani.

Polcos szekrény a szoba közepén, francia ágy matrac az ágy mellett és még sorolhatnám a kiváló ötleteket. Amikor úgy érzetem készen vagyunk egy fontos pont még hátra volt, ami valahol a teljes rendezkedés mögé engedett bepillantani: mindenki lázasan kréta vonalat kezdett húzni a saját térfelén. Nyilván a bezártság és az egyéni térigény jelent meg nagyon pregnáns módon. Azóta egymástól szóbeli engedélyt kérnek, hogy áthaladhassanak egymás területén. Ebben annyi érdekesség mindenképpen van, hogy az egyik lányom területére esik az ajtó. Vagyis - mondta - ha én alszom, nem jöhettek és mehettek át a területemen. Gyorsan levontam a következtetést, hogy az első mosdóhasználat során komoly kihívás elé kerül a csapat.

Azóta a szoba "rendezett" a vonalakat minden nap újra rajzolják. A határok pedig jelentősen függnek attól, ki rajzolta újra azt.