4 napos otthonlét után a boltba menet lettem figyelmes a virágba boruló fasor látványára. Minden tavasszal megcsodálom, ahogyan a téli hallgatagságból felébred az erdő, és a mindennapokat színesre festi a természet.

Aztán eszembe jutott, hogy most karantén van, meg koronavírus, meg armageddon. Akkor most, hogy van az, hogy a fák meg virágoznak? Örültem neki, mégis ott motoszkált bennem egy gondolat. A filmekben és könyvekben a világvége az mindig valamilyen katasztrofális esemény és szó szerinti világégést aposztrofál. Erre itt vagyunk egy világvége-gyakorlaton a természet rajtunk kívüli része pedig vígan éldegél!

Most azt gondolom, hogy virágzós, csendes világvége lesz egyszer, ha lesz. Szóval minden megy majd a maga útján tovább, csak talán mi emberek nem leszünk itt a Földön.

Nem baj, ha ez rávilágít arra, hogy kisebbek vagyunk a világban, mint amekkorának képzeljük magunkat. Bánjunk tisztelettel a teremtett világgal és becsüljük meg a tavaszi virágzást :)