A nap már lemenőben volt, amikor egy újabb körbe kezdtünk a házak körül.
A nagyobbik fiam, a kisebbik kerékpárra váltott, hogy tudja tartani az én gyalogos tempómat.
A séta közben mindketten kiderítettük a másik kedvenc színét, számát és állatát.

Hamarosan érkezik a születésnapja és valahogy sokszor kap Lego játékot, amivel szeret is játszani, mégis meg akartam kérdezni, tényleg a Lego-e a kedvenc játéka, vagy csak szereti, de másra is nyitott lenne.

- Neked valóban a Lego a kedvenc játékod? - kérdeztem
- Nem... - hangzott az egyértelmű válasz, ami rögtön kíváncsivá tett - ...Nekem az a kedvenc játékom, amit Veled játszhatok!

Megérintett ez a mondat! Mennyi nyitottság és szeretet, érdeklődés és hiány van benne.
Milyen kivételezett helyünk és szerepünk van a gyermekeink életében! A kérdés csupán az, mihez kezdünk mindezzel?